Szöllősi Mariann vagyok a Black Recording Angel kennel tulajdnonosa.

Az első orosz fekete terrierem Black Blues Alex volt akit 2000 júniusában születésnapomra kaptam. Kizárólag családi kutya volt Alex nálunk, aki rengeteg örömöt, és boldogságot hozott életünkbe. Őt követte Black Blues Ebon (Bogi), majd Blek Rossi Orina. Mikor már hárman voltak, elkedztem gondolkodni a tenyésztésen. Nem volt könnyű feladatom, de több évi sikertelen próbálkozás után 2009 május 13.-án megszületett Orina egyetlen kölyke, Armani. A hibát ott követtem el, hogy nem a saját kennel nevemre törzskönyveztettem le, de ebből tanultam.

Armanival kezdtem el a show kutyázást 2011. évben. Sok sikeren vagyunk túl, folytani szeretném a jövőben is.

2010. novemberében született a második alom Orinától, ezek a kiskutyák nagy részben családi kutyaként élik a boldog életüket, de pár közülük kiállításokon is részt vett- és vesz a mai napig. Black Recording Angel Alexander (aki jelenleg már Angliában él) HJCH, Black Recording Angel Alicia (2x HPJ), Black Recording Angel Adelina (Best Puppy).

2010. december 1.: Bogi első alma megszületett. Gyönyörű, egészséges kiskutyáknak adott életet, közülük Black Recording Angel Babett, aki a mai napig nálam él, s eddig beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

2011. október 29-én megszületett a „C” alom Orinától és egy németországban élő, nagyon szép apukától, aki fiatal kora ellenére több ország championátusával büszkélkedhet: Friday Tara’s Sarja.

2011. január 18-án született meg a „D” alom Bogitól, amely különösen nagy öröm számomra, hiszen a kölykök apukája: Armani, aki hiába nem az én kennel nevemet viseli, de ő nálam született és az én tenyésztésem.

Tenyésztővé válásom kezdetén vagyok, de nagyon odafigyelek olyan dolgokra, amelyek számomra az orosz fekete terrier fajtánál lényegesek. Egészséges, jó idegrendszerű és szép kutyákat szeretnék tenyészteni, hogy meg tudjam mutatni azt, hogy nemcsak a külföldről behozott kutyák a jó kutyák és nem mindig az agyon sztárolt, “hú meg ha” vonalakból születnek a tökéletes kutyák.

Hiszem azt, hogy ha az ember lelkiismeretesen és teljes odaadással, fáradságot nem kímélve teszi mindezt, akkor az eredményhez vezet.

Külön köszönettel tartozom Forgács Gábornak, aki nemcsak mint handler, hanem mint barát is hozzájárul a kennelemben lévő kutyák sikereihez, aki maximálisan támogat, tanácsaival és tapasztalataival segíti a munkámat, aki bevezetett abba, hogy egy show kutya miért és hogyan válik show kutyává.

Bízom abban, hogy Gáborral együtt folytatott közös kitartó munkánk még nagyon –  nagyon sokáig folytatódni fog és sok örömet okozunk nemcsak magunknak, hanem azoknak az embereknek is, akik szeretik a fajtát és időt szánnak arra, hogy az oldalamat olvassák és velünk együtt örülnek a sikereinknek.